Kincses Kolozsvár

Hunyadi Mátyás szülővárosa ideális célpont egy pár napos kiránduláshoz: a számos történelmi látnivaló mellett egyre több lehetőség van az igényes kikapcsolódásra és szórakozásra. Erdélyt bemutató sorozatunk első része Kolozsvárra kalauzol bennünket, és a főbb nevezetességek ismertetésén túl hasznos gyakorlati információkkal is szolgál.

Kolozsvár jelképe, Mátyás király lovasszobra

A város története

A régi gazdagsága miatt "kincsesnek" nevezett Kolozsvár (románul Cluj, 1974 óta hivatalosan Cluj-Napoca, németül Klausenburg) az Erdélyi-medence északnyugati sarkában, a Gyalui-havasok keleti nyúlványainál fekszik.

I.sz. 106-ban Traianus császár a meghódított dák királyság területének nagyobb részén megszervezte a római Dácia provinciát. A Kis-Szamos völgyében alapított település, a római Napoca ekkor még csak falu, de Hadrianus császár rövidesen (117-120 körül) municipium rangra emelte, s mintegy fél évszázad múlva Marcus Aurelius vagy Commodus császártól megkapta a legmagasabb városi rangot (colonia). Lakosságának száma ekkor a tízezret is meghaladta, nagyrészt keleti, továbbá illír, trák, pannon, görög, kelta és egyéb származású telepeseket tart számon a történelem. A város Dácia provincia székhelye volt.

A római város romjain, a már korábban épült Klusvár körül 1178 táján keletkezett a szászok és magyarok lakta új helység. (A korábbi időkből honfoglaláskori magyar sírokat a város több pontján is találtak.) 1270-ben V. István már várossá avatta, Zsigmond király pedig 1409-ben kulcsos várossá emelte. A XV. század első és második harmadában épültek az új városfalak, három kilométer hosszúságban és mintegy 45 hektár területet magukba foglalva. Ekkor magyarok és szászok egyenlő számban éltek a városban, és az itt született (1440. február 23.) Mátyás király 1458-as rendelete szerint a főbíró felváltva magyar és szász volt, a tanács és az esküdtek egyenlő részben szászokból és magyarokból álltak. Idővel a magyarok túlsúlyba kerültek, és János Zsigmond alatt kiszorították a szászokat a város igazgatásából.

1550-ben a Nyugat-Európából visszatérő Heltai Gáspár Kolozsváron indítja el a magyar nyelvű könyvnyomtatást. Ebben az időben a város a magyar reformáció központja, először a kálvinizmus terjedt el, majd Dávid Ferenc hatására unitárius hitre tért Kolozsvár. 1569-ben különvált a szász városoktól, a magyar nemesség és értelmiség központja lett. Politikai súlyát 80 országgyűlés jelzi, bár nem volt az erdélyi fejedelmek székhelye.

Jelentősebb évszámok

1551 - Izabella királyné átadja a koronát Ferdinánd követének, Castaldónak a Szent-Mihály templomban

1575 - Báthory István fejedelem lefejezteti a trónkövetelő Békési párt főembereit a nagypiacon

1581 - Báthory István támogatásával a jezsuiták akadémiai rangú iskolát alapítanak, hittudományi, bölcsészeti és jogi karral

1594 - Báthory Zsigmond a legjobb hazafiakat fejezteti le, hogy Erdélyt az osztrák udvarnak átadhassa

1600 - Bocskai leteszi a fejedelmi esküt

1613 - Bethlen Gábort fejedelemnek kiáltják ki

1658 - a török megostromolja a várost

1660 - Linczing János polgármester megmenti a várost újabb török ostromtól

1687 - innen indul Károly lotaringiai herceg Erdély visszahódítására

1716-1718 - a vármegye védvárat építtet

1776 - megalakul a piarista főiskola négy karral (bölcsészet, hittudomány, jog és sebészet)

1790 - a főkormányszék visszakerül Kolozsvárra Nagyszebenből, Kolozsvár ekkor az erdélyi részek fővárosa

1867 - a Magyarországgal való egyesítés következtében véget ér Kolozsvár fővárosi szereplése, de közművelődési és közgazdasági tekintetben nagyobb lendületet vesz a város, mint a korábbi időszakban

A város kulturális életében jelentős szerepet játszott az, hogy Kolozsváron kezdte meg működését az első magyar kőszínház 1821-ben, gazdaságának pedig az 1870-ben megépült vasútvonal adott lendületet.